2018.11.07-08., Eszeny Ukrajna.
Kora reggeli órákban indultunk el Bodrogkeresztúrból, szerencsésen átléptük a határt és nagyon korán megérkeztünk Beregszászra. Beregszászon volt a szállásunk, így vacsora után esti fényekben is meg tudtuk nézni a várost. Kárpátalján Beregszászban él a legnagyobb magyar közösség, a város magyar kulturális központ. A Beregsurány–Asztély magyar–ukrán határátkelőtől 6 km-re található. Neve a magyar berek (liget) főnévből származik, utótagja egykori szász lakosaira utal. Az ukrán elnevezés a magyarból származik: Берегове (Berehove). Beregszász keletkezéséről szól egy legenda is, amelyet tanulóink a helyszínen hallottak. A legenda szerint a környéken legeltette gulyáját egy Szász nevű csordás, és két bika összeverekedett. Patáikkal erősen feltúrták a gyepet és az egyik bika szarvával kiemelt a földből egy ládikát, mely tele volt arannyal. A hatalmas kincsből templomot építtetett a helyen, s hamarosan benépesült a környék. A templom ma is áll, a templommal szemben áll Szent István szobra. Petőfi Sándor is megfordult a városban, s az Oroszlán Vendégfogadóban szállt meg. Ennek emlékére emléktáblát avattak az egykori fogadó épületén és szobrot is állítottak neki a korábbi Úri Kaszinó előtt. Sétánk során megismerhettük a szerelemkövet, melyhez az új házasok látogatnak el az anyakönyvi hivatalban tett esküjük után. Fedák Sári – híres színésznő – szobránál is megálltunk, majd sétánk végén a főiskola elé értünk. A főiskola kollégiumában volt a szállásunk.
Az első napon Ungvár és Munkács várát látogattuk meg tanítványainkkal.
A munkácsi vár Kárpátalja legnevezetesebb, legszebb történelmi műemléke, amely fontos szerepet játszott a magyar történelemben. A vár nagy jelentőséggel bírt a Habsburg-ellenes mozgalmak korában. Zrínyi Ilona vezetése alatt, az 1685–1688 közötti években hősiesen ellenálló várőrség utolsóként kapitulált a Rákóczi-szabadságharc idején. A Habsburg uralom alá került várat 1787-től fogházzá, majd börtönné alakították át, ahol sok neves forradalmár raboskodott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején ismét a szabadság vára volt, utolsók között tette le a fegyvert 1849-ben. 1855–1896 között ismét börtönként használták. Ezt követően volt magyar, csehszlovák és szovjet laktanya, működött falai között traktoros iskola is. A vár jelenleg műemlék, benne múzeummal. Számos magyar történelmi emléket tekinthettek meg tanítványaink.
Az ungvári vár vagy Drugeth-vár Ungvár nevezetessége, Kárpátalja egyik leghíresebb műemléke. Első írásos említése a Gesta Hungarorumban található, keletkezéséről azonban több elmélet is létezik.
Ungvár szívében foglal helyet, a vulkanikus eredetű Várhegyen. Egy várkastéllyá átalakított belső várból és az azt övező parkból áll, melyet négy fülesbástyával és egy háromszögletű bástyával megerősített védőfal vesz körül. Teljes területe 8,5 hektár, ebből 6 hektár a várkert.
Ma a várkastélyban a Kárpátaljai Honismereti Múzeum és Képtár, valamint ideiglenes kiállítások találhatóak. A várparkban helyeztek el két 19. századi öntöttvas szobrot: a Héraklész a lernai hidrávalt és a Pihenő Hermészt, valamint azt a turulszobrot, mely korábban a tiszaújlaki Rákóczi-emlékművön állt, amíg a szovjet hatalom le nem rombolta azt.
A második napon ellátogattunk a testvériskolába, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. A diákok találkozásakor került sor az A-komponens partneriskola megismertetése programra is, amelynek keretében tanítványaink néptánc és ének produkcióval, valamint egy az iskolánk történetét és működését bemutató ppt. bemutatóval készültek az ottani diákok számára. Ezt követően körbejártuk az iskolát és megismerkedtünk annak múltjával és jelenével.
Hamar összebarátkoztak a gyerekek, a pedagógusok pedig az oktatásügy aktuális kérdéseit vitatták meg a találkozó alkalmával.
Délután ellátogattunk Tiszaújlakra és Csetfalvára.
Tiszaújlak (ukránul: Вилок) városi jellegű település Ukrajnában, Kárpátalján, a Nagyszőlősi járásban. A Tisza jobb partján terül el, érinti az ukrán–magyar határsávot, és itt válik határfolyóvá a Tisza. 1989-ben nyitották meg a Tiszaújlak–Tiszabecs határátkelőhelyet, amely nemzetközi, éjjel-nappal működik Ukrajna és Magyarország, illetve az Európai Unió között.
Első írásos említése 1304-ből való, ekkor Wylak (Ujlak) a Hont-Pázmány család birtokában volt. A települést a Hont-Pázmány nemzetség ugocsai ágának fennmaradt fiúága, az Újhelyiek 1770-ig birtokolták, amikor is a kincstár megvásárolta a birtokot. Tiszaújlak sokszor játszott fontos szerepet a magyar történelemben. A Rákóczi-szabadságharc egyik előzménye itt zajlott le, amikor Esze Tamás és csapata 1702 kora őszén megtámadta a tiszaújlaki sóházat, ami a bécsi udvar reakcióját is kiváltotta. 1702. október 17-én a császár Szatmár vármegyének címezve rendeletet adott ki, hogy a katonaság segítségével fogják el és példásan büntessék meg a sóházat felprédáló parasztságot. Eszét hónapokon keresztül tartó üldöztetés után sem tudták elfogni.
Munkácson új, kurucok vezette felkelés kezdődött, és Rákóczit kérték fel vezetőjüknek, aki elérkezettnek látta az időt és eleget tett kívánságuknak. 1703. június 15-én Esze Tamás csapatai csatlakoztak hozzá, 3000 főre emelve serege létszámát.
1703. július 14-én itt vívták első győztes csatájukat a kurucok, a győzelem után a sereg átjutott a Tiszán. Ennek emlékére 1903-ban felállították a turulmadaras emlékművet.
A következő állomás Csetfalva volt, Kárpátalja délkeleti részén terül el, Beregszásztól 15 kilométernyire. A népmonda szerint nevét Árpád vezér hű alattvalójától, Csete nevű földesurától nyerte. Megfordult itt gróf Széchenyi István, aki a Tisza-szabályozás munkálatait felügyelte, illetve Móricz Zsigmond is, kinek itt volt református pap a nagyapja, s édesanyja is itt született. Az író ellátogatott Csetfalvára, helyi népdalokat gyűjtött; emlékére 1996-ban emléktáblát avattak. Lakóinak száma jelenleg 730 fő, melynek 90 %-a magyar. Utunk során két nevezetes templomát látogattuk meg. Református temploma valószínűleg a tatárjárás után épült, de a XV. században megújították. A csetfalvai református templom legfőbb ékessége a festett famennyezet, melyet Asztalos Lándor Ferenc festőasztalos készített. Leghíresebb munkáját a Szatmár megyei Tákos községben is megcsodálhatjuk. A két templom nagyon hasonlít egymásra. Az utóbbi években két pusztító árvizet is átélt a falu. 1998-ban és 2001 tavaszán. Ekkor majd minden otthont tönkre tett a víz. Két és fél évvel az árvíz után a házak mindegyike újjáépült és mindegyikbe be is költöztek. Az árvíz után épült az organikus építészet jegyeit magán viselő görög és római katolikus templom, melyet 2002-ben szentelték fel. A két templom egymás szomszédságában található.
Valamennyien első alkalommal jártunk Ukrajnában, és elsősorban magyarlakta területeken. Óriási élményeket szereztünk a rövid látogatás alatt is. Nagy szeretettel fogadtak bennünket és láttak vendégül a szálláshelyen, a testvériskolában valamint az étkezések alkalmával.