Helyszín: Hosszúmező
Dátum: 2019. október 14-16
Húsz diákkal és kedves pedagógustársammal az EFOP- 3.1.8 testvériskolai pályázat keretében ellátogathattunk Romániába. A kirándulást nagy várakozás előzte meg mind a diákok, mind a pedagógusok részéről: útitervet készítettünk, megnéztük, hova fogunk utazni, milyen híres szülöttei vannak az adott településeknek, milyen útvonalat járunk majd be.
A kirándulásunkat egy gyakorlott, sok tapasztalattal rendelkező és a fiatalok nyelvén is jól értő idegenvezető segítette. Nagyváradon csatlakozott hozzánk. A vár épülete szépen felújított, minden szeglete történelmi emlékeket idéz. Ott jártunkkor is sok turista kereste fel a hangulatos helyet, ami a régmúltról mesélt nekünk. Sétáltunk Nagyvárad hangulatos terén, megcsodáltuk egyik legkülönlegesebb épületét, a Fekete sas palotát is. Mégis talán a legnagyobb hatást Szent László temploma gyakorolta ránk. Egy egész kis központ épül az épület környékén. Mi a kanonoksortól indultunk, amely ma már rendben van és hangulatos. A bazilika viszont kívül-belül virul, telis-tele magyar emlékekkel: Szent László koponyacsontja, Szent István és Imre herceg szobrai, oltárok, eredeti állapotban megőrzött mennyezeti freskó, a bejáratnál a Szent László szobra. A püspöki palota épületét kívülről csodáltuk meg. Igazi kis ékszerdoboz az egész város! Sokunkban felmerült egy kérdés: ha most, a 21. század beköszöntével is ilyen hangulata van a Körös-parti Athénnek, milyen nyüzsgő élet lehetett itt Ady korában, a múlt század elején? Megannyi csoda: a színház, a sétáló utca, a kávéházak a holnaposok szobra… felsorolni is lehetetlen!
Fáradtan, de kiapadhatatlan kíváncsisággal érkeztünk meg szálláshelyünkre, Székelyhídra. Az igazi meglepetés csak ott várt ránk: nyugodtan kijelenthetem, hogy még mi, felnőttek sem voltunk felkészülve arra, amivel ott találkoztunk. Végtelen ember- és hazaszeretet, alázat és egyszerűség, rend és tisztaság, családias, baráti légkör fogadott bennünket. Az otthon lakói, mind a gyerekek, mind a felnőttek példát mutattak számunkra. A gyerekek itt szembesültek először egy számukra teljesen más világgal, s kortársaik sorsát megismerve példát kaphattak az igazi szeretetről. A közös játék, beszélgetés közelebb hozta az anyaországi és partiumi gyereksorsokat.
Ennek az érzésnek a megtapasztalása folytatódott másnap Hosszúmezőn, testvériskolánk felkeresése alkalmával is. Az ott tapasztaltak, az ott élő emberek hite és kitartása nekünk is erőt adott, gyerekeinket elgondolkodtatta a világban való saját helyük megtalálásával kapcsolatban. Csodás időt töltöttünk ott, a délutáni program az idegennyelvi előadással indult, amelynek témája a generációk közötti együttműködés volt, majd megnéztük a helyi nevezetességeket, a református és az ortodox templomot.
Tudom, hogy mindenki mély érzésekkel megtelve érkezett haza. Erről nemcsak a gyerekkel és pedagógustársammal az út során folytatott beszélgetések világítottak rá, hanem a gyerekek arca és szeme, amely nem tud hazudni.